Bevezető

Marshall idegesen beletúrt szőke hajába. Aggódó tekintete kicsit megrémisztett. Nagy barna szemeit lehunyta egy pillanatra és sóhajtott egyet.
- Ezt nem kellett volna - rázta meg a fejét.
- Miért? - vontam meg a vállam.
- Csak, mert nem helyes.
- Ugyan miért nem?
Választ nem adott csak közelebb lépett. Kár volt, ugyanis így én sem tudtam megállni,  közelebb mentem, míg nem megint olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy elkereülhetetlen lett az ami egyszer már megtörtént.
Lehunytam a szemem, puha ujjait arcomon éreztem. Visszatartottam a lélegzetem. Éreztem hogy még közelebb jön, homlokát az enyémnek támasztotta.
- Mit művelsz velem Melanie? - suttogta. Szavainak forró lehelletét éreztem az arcomon.
Vártam hogy újra megcsókoljon. A következő pillanatban ajkai az enyémet súrolták. A tökéletes pillanatnak hamar vége szakadt.
- Marshall, Melanie merre vagytok? - hallatszott a bátyám hangja a nappali felől.
Marshall gyorsan elhúzódott tőlem, és úgy tettünk mintha semmi sem történt volna. Hamarosan Dylan lépett be a szobám ajtaján.
- Hé, azthittem már eltűntetek. Jössz Marshall?
Marshall még egy utolsó pillantást vetett rám majd mindketten kisétáltak a szobámból.
Becsuktam az ajtót, és ledőltem az ágyra.